Prologue

,,Az írás nemcsak egy gondolat kifejezése, hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén."-Pavlo Coelho

   Mikor azt mondtam, hogy sosem foglak átverni, hazudtam. Amikor azt mondtam, hogy nem fogok neked soha hazudni, hazudtam. Mikor azt mondtam, hogy soha nem foglak félre vezetni, hazudtam. Amikor azt mondtam magamnak, hogy nem fogok beléd szeretni, hazudtam, mert attól a naptól kezdve, mikor betoppantál az életembe, szeretlek, de ezt még magamnak se voltam képes bevallani. 
   Most, hogy már nem vagy velem, és tudod mind azt, amit nem akartam, hogy megtudj, rádöbbentem, hogy mindennél jobban szeretlek. 
   Az elején még jó ötletnek tűnt, próbáltam a szívemet kizárni és csak az agyammal érezni, de rá kellett, hogy jöjjek, nekem ez nem megy. Tudtam, hogy rossz dolgot követek el, amivel rengeteg embert megbánthatok, de a siker vágy vitt előre és nem foglalkoztam semmivel. Nem érdekelt, hogy a játékom közben te érezni kezdtél valamit irántam, nem érdekelt, hogy mindezzel a bandát is tönkre tehetem és az sem érdekelt, hogy mit fognak rólam gondolni a szüleim, akik eddig mindenben támogattak. Csak az érdekelt, hogy nekem jó legyen. A karrierem a csúcsra jusson, kiadjak egy könyvet, amit majd ezrek fognak elkapkodni a polcokról és megmutassam a valóságot rólatok. Le akartam írni, hogy milyenek vagytok valójában, be akartam mutatni azt az oldalatokat, amit még senki sem ismer. Le akartam rántani a leplet rólatok, de a végére az én arcomról hullott le a maszk.        Mind megtudtátok, hogy mi volt a tervem. Lenéztetek, meggyűlöltetek és a hátatok közepére sem kívántatok. Eljátszottam a bizalmatokat, többé már nem úgy tekintettetek rám, mint egy barátra, hanem, mint egy idegenre.