2014. október 25., szombat

Fifth Side - "Te vagy a legérzékenyebb fiú akit ismerek" | Part.2

Niall Horan
Mayna eleinte félénken fogadja a felé közeledő gesztusokat és bemutatkozásokat, de aztán neki is sikerül valamennyire feloldódnia. A bandatagok és a barátnőik is csodálkozva pislognak a számukra váratlanul érkező lány felé, de miután látják Harry közvetlenségét, ők is felbátorkodnak és egymás után sétálnak oda hozzá, hogy bemutatkozzanak. 
- Zayn vagyok ő pedig az én csodálatos menyasszonyom, Perrie - az említett fiú szorosabban fonja karjait a lány dereka köré és arcán egy büszke mosoly jelenik meg. Látszik rajtuk, hogy tagadhatatlanul és visszavonhatatlanul szerelmesek egymásba. 
- Mayna, én is beszeretném neked mutatni a barátnőmet - Harry háta mögül elő lép egy barna hajú, karcsú derekú lány aki Harold barátnője, de egyben nekem is egy nagyon jó barátom. Ráadásul az én segítségemmel talált egymásra a két fél néhány hónappal ezelőtt, és azóta is boldogok együtt és mindezt úgy tehetik meg, hogy a média mit sem tud a kapcsolatukról - Barbara Palvin. 
A magyar származású modell lány egy biztató mosoly kíséretében nyújtja az angol származású iró nő felé a kezét, amit ő illedelmesen el is fogad és apró tenyereit a szintén apró tenyerekbe csúsztatja.
- Nagyon szép neved van - szólal meg végre az eddig szótlanul álldogáló Mayna - Esetleg nem külföldi származású vagy? 
- Köszönöm - Barbi még mindig mosolyogva válaszol az előbbi kérdésre, miközben Harry karjaiban tartja őt - Magyar vagyok.
- És az én csodálatos magyar barátnőm - a fiú egy lágy csókot hint a lány arcára, amelyre az arca egy halvány pírral válaszol. A szerelmes pár ezt követően a kanapéhoz vonul és helyet foglalnak rajta.
A fejemmel a konyha felé biccentek és Mayna-val a nyomomban elindulok az említett helyiség felé. A szekrényből előveszek egy tiszta poharat és pult mellett ácsorgó lánynak nyújtom. Szemeivel a mozdulataimat követi, míg feketére lakkozott körmeivel a pulton dobol. Még csak most tűnik fel, hogy mennyire is csinos. Egy fekete farmernadrágba bújtatta nőies lábait, de felsőtestét egy fehér, lenge pólóval takarta el, amire felvett egy egyszerű fekete blézert is. Barna haja hullámosan omlik vállárra, néha így belelógva a szemeibe. A száján egy piros rúzs ékeskedik, de szemeit meghagyta természetesen. Ezzel az egyszerűségével mégis feltűnő bájával képes levenni az embereket a talpukról és ez most velem is megtörtént.
- Nagyon jól nézel ki - szavaimat úgy ejtem ki, hogy végig a szemeibe nézek és egy lépéssel közelebb megyek hozzá.
- Köszönöm - halk, nőies hangja alig hallható a beszűrődő zajoknak köszönhetően - Te sem panaszkodhatsz.
- Még zavarba hozol - legyintek és felnevetek ostobaságomon. Beáll egy néhány másodperces csend közöttünk és már éppen úgy döntök, hogy visszaindulok a nappaliban lévő társasághoz, mikor ő újra megszólal.
- Ahogy láttam, a barátaid eléggé meglepődtek, mikor az előbb megláttak - szemeiben zavarodottságot és szomorúságot fedezek fel, bár nem értem, hogy ezeknek a jelei miért tűnnek fel rajta, pont most - Olyan érzésem van, hogy nem kedvelnek.
- Mayna ne hülyéskedj. Miért ne kedvelnének? Azért lepődtek meg, mert nem tudták, hogy mást is meghívtam rajtuk kívül.
- Értem, de olyan kívülállónak érzem magam. Egyáltalán nem tartozom közétek és nem is ismernek - az eddig a falat pásztázó csillogó szemeit újra rám emeli és fogva tartja pillantásával az enyémeket. A poharat leteszem a pultra, közelebb sétálok hozzá és gyengéden kezeim közé fogom az ő puha, ápolt kezeit.
- Ne aggódj. Engem sem ismertél mikor legelőször találkoztunk, most mégis itt vagy - bátorítóan megszorítom kezét - Nem esznek embert, nem bántanak embert sőt még nem is gyilkolnak. Ők is ugyanolyan normális emberek, mint te vagy én. Csak viselkedj úgy ahogy szoktál és őket is leveszed a lábukról.
- Köszönöm - bizonytalanul mosolyodik el, de aztán karjait derekam köré tekeri és átölel. Fejét mellkasomra helyezve hallgatja szívem gyors dobbanásait, amit feltehetőleg ő vált ki, de ezt ő nem tudja és nem is tudhatja. Kezeimet én is dereka köré csavarom és gyengéden közelebb húzom magamhoz. Elmondhatatlanul jó érzés őt ilyen közel érezni magamhoz, érezni szíve dobbanását, hallani lélegzetvételét. Magasságunk körülbelül megegyezik, hiszen se ő, se én nem vagyok két méteres langaléta. Hajába puszilok, egy pillanatra megremeg a karjaim között, de aztán újra megnyugszik.
- Hey Niall és - Louis hangjára hirtelen rebbenünk szét, mintha valami rossz dolgot tettünk volna. Mayna szégyenlősen lehajtja a fejét és a zoknijának mintáját vizslatja -  Mayna. Gyertek, mert kitaláltunk egy játékot a srácokkal.
Kacsint, aztán pedig olyan gyorsan hagyja el a konyhát, amilyen gyorsan jött. A poharat a kezembe ragadom és Mayna-val együtt besétálok a nappaliba. A kanapét - amit már én is eltoltam a helyéről - a fiúk még hátrébb tolták, így nagyobb teret hagyva a nappali közepén. A párnákat körbe rakták és néhányan már el is foglalták rajta a helyüket egy-egy pohár vörösbor társaságában. Harry az én kezembe is ad egy borral megtöltött poharat és a rögtönzött ülőhely felé terel. Mayna se jár másképpen, Barbi az ő kezébe is ad egy megtöltött poharat és a mellettem lévő párnához vezeti. Látom Barbin, hogy próbál kedves lenni Mayna-val és barátkozik vele. Ennek személy szerint nagyon örülök, de furcsállom Mayna viselkedését. Az eddigi találkozásainkkor, mindig harsány, vidám és beszédes volt, most viszont ennek pont az ellenkezője. Szeretném, ha megmutatná a többieknek is, hogy milyen ő valójában,szeretném, ha jól érezné magát közöttünk. Amint látom ezt nem csak én szeretném így, mert a fiúk kitaláltak egy játékot, ami azt jelenti, hogy ma sem marad szem szárazon.
- Szóval a mai játék neve piszkos ivászat - kérdőn nézek a játékot felkonferáló Louis felé, de ő nem törődik a pillantásommal, tovább folytatja az általa kitalált játék ismertetését - Ebben a játékban még jobban megismerhetjük egymást, de eközben jól be is rúghatunk és vicces is. Először öt darab két fős csapatokra oszlunk, egy fiú, egy lány, de semmi képpen sem kerülhetnek egy csapatba szerelmespárok.
- Akkor a csapatok: Zayn és Sophia, Liam és Eleanor - Harry mutogatva osztja be az egy csoportba tartozó embereket és a göndör parancsára a csapattagoknak egymás mellé is kell ülniük - Louis és Perrie, Niall és Barbi végül pedig Mayna és én.
- A játék menete a következő - a szót újra Louis veszi át - Első kört a fiúk kezdik és ha ők nem teljesítik a nekik szánt feladatot, akkor a lányoknak kell egy adott alkoholból inni. A következő körben pedig fordítva lesz, ők kapnak feladatot és a fiúk isznak és így tovább a többi körön keresztül.
- Első szabály: Ha nem teljesíted a feladatodat, a csapattársadnak kell inni és ő nem ruházhatja át ezt másra! Szóval mindenki bármilyen módon is, de inni fog - Harry szigorú pillantások között mondja el a játék szabályokat - és ennyi. Ez az egy szabály van, de ezt mindenkinek be kell tartani!
A göndör hajú fiú az egyik polcról tollakat és papírlapokat vesz elő és mindenkinek ad belőle egyet-egyet. Először mindenki csodálkozva néz a két játékmesterre, de aztán ismertetik velünk szándékukat, miszerint a papír fecnikre fel kell írnunk feladatokat,amelyet majd később egy tálba teszünk és azokból kihúzva döntjük el, hogy ki milyen feladatot fog végrehajtani.
- Ki kezd? - kérdezi Louis gonosz mosollyal az arcán és körbetekint a párnán ülő társaságon.
- Kezdje az, aki kitalálta a játékot - szólal fel az eddig csendben üldögélő Mayna.
- Rendben - Louis vigyorogva dörzsöli össze tenyereit és a középen elhelyezett tálba túr. Kezeit forgatja a papírok között, gondosan kotorászik benne, hogy melyiket válassza ki. Néhány másodperc múlva kezét kihúzza a benne tartott papírfecnivel együtt. Az apróra hajtogatott fecnit kihajtja és szemeivel átfutja a rajta lévő szöveget és hangosan felolvassa - Valld be eddigi életed legcikisebb sztoriját.
A papírt összegyűri és a közelben lévő kukába dobja és fejét törni kezdi a válaszon. Nem tudom, hogy ezt a feladat szerű valamit ki írhatta, mert egy kicsit unalmasnak és elcsépeltnek tűnik. Viszont, mivel ez az első feladat, betudom egy kezdő feladatnak.
- Ezt még senkinek sem meséltem el, szóval érezzétek magatokat megtisztelve - mindenki kíváncsian figyeli a beszélő fiút, hogy új dolgot tudhassunk meg róla - Ez még az X-faktor válogatón történt. Rengetegen voltak és próbáltam előbbre jutni, mikor valaki hátulról lerántotta a nadrágomat és vele együtt majdnem az alsónadrágomat is. A csávó is, mint később kiderült, hogy megbotlott valamiben és belém kapaszkodott, ott álltunk meglepődve és nem csináltunk semmit. Percek elteltével jutott csak az eszembe, hogy a nadrágom még mindig le van húzva és mindenki engem figyel.
Jól eső nevetés hagyja el a számot, de ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a körülöttem ülők is hasukat fogva nevetnek.
- Az te voltál? - Liam könnyeit törölgetve kérdezi Louis-tól aki csak bólint - Én láttalak. Ott álltál, mint egy darab fa és egy csajt bámultál aki a barátnőivel röhögött rajtad. Mellesleg csini volt a pókemberes alsód.
A cérna Liam mondatánál szakad el és a hasamat fogva, nevetek Louis történetén, de hang már alig akar kijönni a torkomon. Szegény Louis, biztos nagy szégyen lehetett akkor neki, de be kell vallani, hogy ez elég vicces is. Louis arca Liam szavai után halvány pírba borul és szégyenlősen lehajtja a fejét, de arcán még mindig ott van a széles mosolya.
- Na jó most már elég lesz - szólal fel a banda legidősebb tagja, mikorra megunja, hogy ő vált a vicc tárgyává és Liam elé tolja a papírokkal teli tálat. Az említett fiú nem vacakol annyit a papírok között, mint az előtte lévő fiú, belenyúl és már rögtön ki is húzza az általa választott fecnit.
- Igyál meg egy pohár sört tejszínhabbal a tetején ami erős paprikával van megszórva - már a feladat hallatára elkap a nevetés, de ahogy a fiú arcvonásait látom, tisztában vagyok vele, hogy nem fogja ezt a feladatot végrehajtani. Ez be is igazolódik, mikor Liam kijelenti, hogy  ő ezt nem fogja végrehajtani. Eleanor eddigi mosolygós arcán egy fintor jelenik meg és a szabályzatnak eleget téve, megiszik egy pohár tiszta wiskey-t.
Néhány kör múltával a papírokra felírkált feladatok is fogynak, ezáltal az alkohol is. A társaság nagy része - beleértve engem is - dülöngélve és bárgyún vigyorogva ülünk a helyünkön. Az elmúlt körökön keresztül jó néhány üveg alkoholt fogyasztottunk el, aminek a hatása már látszódni kezd rajtunk. Ez miatt a hangulat is javult és már mindenki fesztelenül és korlátok nélkül társalog a másikkal. Az alkohol hatását én is megérzem, szédülök, de arcomról a mosoly le sem vakarhatatlan.
- Mayna te jössz - miután megiszom a nekem szánt alkoholmennyiséget, Barbi mosolyogva tolja a csapattársával nevetgélő lány felé a papírokat tartalmazó tálat.
- A csapattársad kenje be az arcodat Nutellával, tejszínhabbal rajzoljon rád bajuszt, fényképezzétek le és tegyétek ki a képet twitterre - néhány másodperc gondolkodási lehetőséget adunk neki, de ő nem él vele, már rögtön a tejszínhabot és a Nutellát kéri. Jó házigazdához méltóan én állok fel és megyek ki értük. Szokásos időmet megkétszerezve érek ki a konyhába, hiszen akadtak zavaró tényezők a kivezető utamban, mint például egy fal. Nem is értem, hogy kerülhetett az oda. A konyhában megint több időt töltök a szükségesnél, mert sehogy sem tudom kinyitni hosszas próbálkozás után sem a hűtő ajtaját. Aztán mégis csoda történik és a hűtő másik oldalán próbálkozva, sikerül feltárnom annak tartalmát. Kiveszem a számomra szükséges dolgokat és újra elindulok a vissza vezető hosszú úton.
Harry kezébe nyomom a Nutellát és a tejszínhabot és megkönnyebbülésemre, helyet foglalok a párnámon és onnan figyelem az eseményeket.
- Kezdjük - mondja Mayna, mikor már kényelmesen elhelyezkedett. Harry egy mozdulattal lecsavarja az édes desszert tetejét és ujjait belemártja, majd egy csíkot húz a lány arcára. Ezt követi még több csík, mígnem a lány arca felismerhetetlenné barnává válik. Ezután csapattársa a tejszínhabot veszi elő és mintákat rajzol Mayna csokis arcára. Mire elkészül a remekmű a fehér lányból egy viccesen kinéző barna télapó válik. Telefonomat elő kapom farzsebemből és a feladat utolsó részének eleget téve, lefényképezem a kamerába vigyorgó lányt és egy gombnyomással posztolom a twitter nevű közösségi oldalra. Valószínűleg ezt a cselekedet holnapra már Mayna is megfogja bánni, de még ma van, szóval ez most annyira nem is izgat. Ráérünk a következményekkel holnap foglalkozni.
- Hol moshatom le ezt az arcomról? - kérdezi nevetve Mayna, miközben kisebb-nagyobb sikerrel próbál felállni a helyéről.
- Gyere, megmutatom - kézen ragadom és a földszinti fürdőszoba felé kezdem el húzni. Igazából ez nehezebben megy, mint fejemben gondoltam, hiszen mind a ketten megittunk néhány pohárral. Tempómat lassabbra kell fognom, mert a mögöttem lépkedő lány gyakran megbotlik a saját lábában és nem szeretném ha elesne.
Az ajtót kitárva engedem magam elé, majd én is belépek utána és az ajtónak dőlve figyelem mozdulatait. A mosdókagylóhoz sétál és a csapot megengedve, vizes tenyerével próbálja lemosni magáról a ragadós édességek keverékét. Miután végez, maga körül tapogatózni kezd.
- Kérhetek egy törölközőt? - összeszorított szemekkel fordul felém, és kissé meglepődök arcának látványától. A Nutella és a tejszínhab maradványai még mindig kivehetőek arca vonulatain, de egy kis piros rúzst is észreveszek. Egy halk kuncogás után a türelmetlenül váró lányhoz sétálok egy törölközővel a kezemben, de ahelyett, hogy odaadnám neki, magam kezdem el letisztítani az arcát. Eleinte kezeivel próbálja megakadályozni az enyémet a mozgásban, de aztán leejti őket teste mellé és hagyja, hogy elvégezzem azt,a mit elkezdtem.
- Köszönöm - hangja halk, szinte suttog, de én mégis úgy hallom, mintha kiabálna. Szemeivel engem néz és olykor-olykor tekintete ajkaimra téved. Az én szemeim sem kerülik el a természetes színében pompázó ajkait, melyek olyan hívogatóak az enyémek számára. A köztünk lévő távolságot megszüntetem és kezeimet derekára helyezve húzom közelebb magamhoz. Tekintetem folyamatosan arcán tartom, hogy láthassam az ő reakcióit. Szemeivel újra ajkamra pillant egy pillanatra, s nekem nem is kell több. Ezt engedélynek veszem és ajkaimmal az övéi felé közeledek, de mielőtt összeérhetnének, lehajtja a fejét, így egy homlok puszit formálva a csókból.
- Menjünk - halkan, lehajtott fejjel mondja. Szemeimet becsukom és fogaimat összeszorítom, hogy nehogy valami olyant mondjak, amit nem kellene.
Kezemet levéve a derekáról eltávolodok tőle és magára hagyom. A nappaliban az utam rögtön az alkoholokat tartalmazó asztal felé vezet és az egyik üveg száját megfogva, rögtön meghúzom azt. Bánt a tudat, hogy az a csodálatos nő, aki nekem talán baráttól is többet jelent, visszautasított. Talán ő nem érez semmit sem irántam, de talán igen, de lehet, hogy ezzel a kis próbálkozásommal mindent elrontottam. Viszont én tudni akarom, hogy lehet-e kettőnk között több, mert lassan beleőrülök ebbe a helyzetbe.
- Hey Niall. Mi van veled? - Harry kérdő pillantásokat vet rám, de én nem foglalkozok vele, még egyet kortyolok az üvegben lévő alkoholból - Elég legyen.
Egy mozdulattal kiveszi a félig üressé vált üveget a kezemből és az asztalra helyezi. Hisztisen próbálnék nyúlni utána, de ő nem engedi, kezemnél fogva arrébb húz az asztaltól.
- Mi történt? - teszi fel a kérdést, mikor látja, hogy nem áll szándékomban beszélni.
- Megakartam csókolni - szívembe olyan érzés nyilal, mintha egy kést forgatnának benne és agyam újra az alkohol felé kezd vágyakozni - de ő visszautasított.
- Niall, túl sok alkoholt ittál már ma és ezt te is és Mayna is nagyon jól tudja. Nem hiszem, hogy úgy képzeled el az első csókotokat, hogy a szád alkoholtól bűzölög és főleg, hogy másnap nem fogsz rá emlékezni. Nagyon helyes fiú vagy és Mayna egy csodálatos lány, de lehet, hogy neki ez még túl gyors. Várj még egy kicsit, hagyd, hogy a dolgok a maguk módján történjenek.
Harry beszédétől teljesen elérzékenyülök, már közel állok hozzá, hogy elsírjam magam. Tudom, hogy most fontos dolgokat mondott és meg is értettem, hogy miket, viszont fel még sem fogtam a rengeteg alkoholnak köszönhetően.
- Szeretlek haver - ingadozva ölelem meg, de rögtön el is távolodok tőle, mert csuklani kezdek. A szoba egyre jobban forogni kezd körülöttem és a meleg még ront a helyzeten. Harry-t kikerülve lépdelek a bejárati ajtó felé, de közben kezeimmel erősen kapaszkodok a falba, hogy ne essek össze.
Az ajtót kinyitva megcsap a hideg levegő ami jobb érzéssel tölt el, mint a benti meleg levegő. A nyílászárót becsukom magam mögött, de mikor leülnék a lépcsőre a gyomrom felfordul és tartalma úját felfelé veszi. A lépcsőről lehajolva, a bokorra adom ki az eddig a gyomromban lévő dolgokat, beleértve az alkoholt is. Miután végzek a zsebemből előhúzok egy zsebkendőt és letörlöm vele az arcom, majd keserű szájízzel leülök a hideg lépcsőre. Már sokkal jobban érzem magam, a szédülés enyhült és a hányingernek már jele sincsen.
- Jobban vagy? - ijedten kapom a fejem a hang irányába, de mikor meglátom a mellettem ücsörgő lányt, megnyugszok. Eddig még észre sem vettem, hogy kijött utánam, de értékelem eme gesztusát és örülök annak is, hogy érdeklődik az iránt, hogy hogyan érzem magam. Egy halvány bólintással válaszolok kérdésére és fejemet újra a kapu felé fordítom.
- Sajnálom ami odabent történt. Nem tudom mit is gondoltam akkor, csak a fejem után mentem és - heves magyarázkodásba kezdek és valószínűleg sok sületlenséget hordok össze, de ő megakadályoz abban, hogy befejezzem a mondatomat.
- Felejtsük el - biztató mosolyt küld felém, feláll és kezét felém nyújtja, hogy abba kapaszkodhassak a felállásomkor.
- Többiek? - kérdezem csodálkozva Harry-től, mikor Mayna-val az oldalamon beérek a nappaliba, viszont ott csak Barbi és Harry van.
- A fiúk kiütötték magukat és a lányok felvitték őket lefektetni. Viszont most már mi is mennénk aludni, ha nem bánjátok - egy-egy öleléssel elköszönök a szerelmesektől és ugyanígy tesz Mayna is. Bármennyire próbálja Harry halkan suttogni Mayna fülébe azt a mondatot, hogy elbír-e velem én még is hallom. Arcomra mosoly kúszik, mikor a lány megnyugtatja őt és gyengéden meglöki a fiút a lépcső irányába - Jó éjszakát.
- Én hol fogok aludni? - kérdezi Mayna, mikor már az általam adott pizsamában sétál be a szobámba. Arcára pír kúszik, mikor észreveszi, hogy szemeimmel végig nézek fedetlen lábain.
- Itt - a mellettem levő helyre mutatok. A lány arca ijedt lesz és meglepetten méreget barna szemeivel - vagy aludhatsz a fürdőkádban is vagy akár valamelyik vendégszobában harmadikként.
Önkéntelenül is felnevetek bátortalanságán és biztatásul felemelem a takarót, hogy befeküdjön alá. Szemeit a plafon felé emeli és egy sóhajtás kíséretében, apró lépésekben az ágy másik része felé indul. Mikor kényelmesen elhelyezkedik az ágyban, a takarót elengedem és az gyengéden kicsiny testére esik. Az ágy túlsó szélén fekszik, míg én a másikon, így egyetlen testrészünk sem érintkezik. Bármennyire is szeretném ezt, türtőztetem magam.
- Jó éjt, Niall.
- Jó éjt, Mayna.
Boldog mosollyal az arcomon hajtom fejem álomra, mert tudom, hogy nem is olyan messze tőlem egy csodálatos lány alszik,aki talán majd egyszer az életem része lesz. 

2 megjegyzés:

  1. Imádom, ahogy írsz. Jó olvasni. :)
    Sok sikert a többi részhez!! :))

    VálaszTörlés