2015. március 7., szombat

Ninth Side - "Niall Horan, a szőke szépfiú becsajozott?"

Mindenkit ölel,
Anastasia B.

Niall Horan
Már percek óta idegesen toporgok göndör barátom háza előtt, miközben az egyik kezemmel a csengőt nyomom. Már március elejét írunk, viszont még mindig hűvös a levegő, a tájat beborító hó még nem olvadt el és cseppet sem látni a tavasznak a jelét. Mivel kocsival indultam el otthonról és nem állt szándékomban a hideg levegőn ácsorogni, kabátot sem hoztam magammal. Most már tudom, hogy ez elég rossz ötlet volt, hiszen már kezdenek testrészeim átfázni. Nem akarok lebetegedni, ezért úgy döntök, hogy még adok egy utolsó esélyt arra, hogy kinyíljon az ajtó, és újra megnyomom a csengőt. A nyílászáró túloldaláról hangokat hallok, ezért várok, hátha meghallotta valaki, hogy megérkeztem. Nem is telik el sok idő, Harry zavartan vigyorogva áll előttem és beljebb tessékel. A lépcsőről barna hajú barátnője rohan le, miközben egy pulóvert próbál magára küzdeni, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy gyors öleléssel köszönt, csókot vált barátjával és már ki is viharzik a házból és a fél mesztelen göndörkével maradunk csak itt.
- Elaludtatok? - kérdezem nevetve, miközben a konyhába indulok egy pohár üdítőért.
- Valami olyasmi - két poharat vesz elő a szekrényből és mind a kettőt tele tölti kólával. A bárpultnak dőlve kortyolom az italomat, míg ő a mosogatónak dől és úgy fogyasztja el a pohara tartalmát - tegnap elmentünk bulizni Barbi egyik Londonban élő magyar barátjához, későn értünk haza és teljesen kiment a fejünkből, hogy mind a kettőnknek programja van mára. Az egyik modell csajszival mennek vásárolni, én meg meghívtalak téged és erre már csak akkor jöttem rá, mikor az előbb kinyitottam neked az ajtót.
- Hosszú estétek lehetett - hangosan felnevetek a szerencsétlenségükön, de a másnapos emberkét látva, visszább fogom magam - Elmenjek? Nem gond, ha nem ma szereljük össze azt a szekrényt.
- Már vettem be fájdalomcsillapítót, szóval hamarosan jobb lesz. Csak kellene néhány perc, míg letusolok, meg ilyesmi. Addig érezd magad otthon - ellöki magát a mosogatótól, megveregeti a vállam és lassú, komótos lépésekben elhagyja a konyhát.
- Ezt felesleges volt mondanod - szólok utána kicsit erősebb hangerővel, hogy ő is meghallja. Valószínűleg ez nem tetszik neki, mert egy halk sziszegést hallok, de aztán újra összeszedi magát és az emeleti hálószoba felé indul.
Megiszom az utolsó korty kólát is és miután a poharat a mosogatóba helyezem, a nappaliba megyek át. Amíg Harry elkészül, kényelmesen elhelyezkedem a nagy, krémszínű kanapén és a szemben lévő Tv egyik adását kezdem nézni. Pontosabban nézném, ha nem kalandozna el a figyelmem. Amióta egy csapatba kerültünk és jobban megismertük egymást, azóta olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk. Nehéz volt akkor hozzászokni a gondolathoz, hogy csak úgy juthatok tovább az elő showba, hogy ha ezzel a négy fiúval egy csapatba kerülök, de mára már ezt teljesen megszoktam és egyetértek az akkori mentorok döntésében. Így, hogy csapatban vagyunk, sokkal jobban eltudjuk viselni a minket érő sértéseket, kritikákat. Áttudjuk érezni, hogy mi zajlik le ilyen esetekben a másikban és ezáltal könnyebben tudunk neki segíteni. Egyedül ezt az egész pörgést, nyilvános életet magánélet nélkül nehezen lehetne elviselni és azt hiszem, hogy nem is tudnám. Mikor belecsöppentünk ebbe az egész forgatagba, olyan lelkiállapot tört rám, amiben azt fontolgattam, hogy kilépek ebből az egészből, mert nem nekem való. Csak még egy lapáttal volt erre az is, hogy rengeteg rajongótól megkaptam, hogy nekem nincs helyem a bandában és, hogy szerintük a fiúknak is jobb lenne nélkülem. Nem tudtam ezzel a helyzettel mit kezdeni, kezdtem azt hinni, hogy tényleg igazuk van a rosszakaróimnak és nincs nekem helyem a bandában. Komolyan azt fontolgattam, hogy örömet szerzek nekik és eltűnök innen, de szerencsére ott voltak a fiúk. Ők tartották bennem a lelket, többször is leültünk és átbeszéltük a dolgokat és mindig azon az állásponton voltak, hogy nem szabad megtennem azt a lépést. Ebben az időben láttam, hogy a fiúk is nagyon aggódtak és letörtek voltak, nem úgy viselkedtek, mint az előtt. Aztán az egyik koncert alkalmával tönkrement a mikrofonom a Little Things dalunk alatt és a rajongók, akik ott álltak a közönség soraiban, egy emberként énekelték az én szólómat. Nem tudtam türtőztetni magam és a szemem könnyekbe borult. Az volt az a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy nem szabad elhagynom ezt a bandát, hiszen vannak emberek akik engem is szeretnek. Lehet, hogy nincsenek sokan, de legalább nekik  örömöt kell szereznem és attól a naptól kezdve ezt a küldetésemnek tartottam. Örömöt szerettem volna nekik szerezni, elmondani, hogy mennyire örülök, hogy velem/velünk vannak, megölelni őket és elmondani, hogy mennyire szépek. Már rengeteg Directionerrel sikerült találkoznom, de sajnos tudom, hogy még többen vannak, akiknek nem adatik meg a lehetőség, hogy eljöjjenek egy koncertünkre és, hogy találkozzanak velünk. Ez a tény engem is elszomorít, de éppen ezért próbálok a távol lévő rajongóknak virtuális úton is örömet okozni, például egy twitter követéssel, válasszal a kérdésükre és beszélgetéssel. Az utána lévő pillanatokban engem is egy melegség jár át, hiszen sikerült legalább még egy embernek örömet szereznem egy kis aprósággal, ami számára sokat jelent.
- Itt vagyok - Harry hangjára a lépcső felé kapom a fejemet, ahol göndör barátomat pillantom meg fekete pólóban és fekete farmernadrágban, vagyis a szokásos szerelésében - Mit nézünk?
Ledobja magát a kanapéra és a TV képernyőjét kezdi bámulni. Én is odanézek és miután tudatosul bennem, hogy mi is megy az adott csatornán, furcsa fejet vágok. Ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a göndör, meglepett arccal a készülékre mutogat, miszerint tényleg igaz-e, hogy én ezt néztem.
- Niall, most komolyan ezt a csatornát nézted, amin nem megy semmi és a képernyő is fekete? - nem tudja megállni, kérdése végén felnevet, de közben a távirányítóért nyúl, hogy keressen egy izgalmasabb műsort.
- Most miért? Nekem tetszett, hogy nincs kép és hang. Így legalább nem tömte tele a fejem a TV sok sületlenséggel - én sem bírom ki nevetés nélkül és a ház a kettőnk hangjától hangos - Mikor akarod, hogy hozzá kezdjünk?
- Akár most. Leszaladok a garázsba a cuccokért, addig itt csinálj egy kis helyet, hogy elférjünk - eleget teszek a kérésének és én is felállok a helyemről és körbefordulva szemügyre veszem, hogy mit tudnék eltolni. A dohányzó asztalt a szekrényekhez tolom és a kanapét is elmozdítom a helyéről az előbb eltolt asztal irányába. Az eddig foglalt helyek ezáltal szabaddá válnak és így a nappali nagysága is nagyobbnak tűnik. A Televízión egy zene csatornára kapcsolok, a hangot kicsit felhangosítom, de csak pont annyira, hogy a zenét is és egymás szavait is halljuk anélkül, hogy kiabálnunk kellene. Mikorra ezzel is végzek, Harry egy nagy dobozzal és egy szerszámos ládával tér vissza. Mind a kettő dolgot lepakoljuk a padlóra és először a dobozból szedjük ki annak a tartalmát. Lécek és csavarok tömkelegét rejti a csomagolás, de szerencsénkre még egy használati utasítást is beletettek. Mielőtt még bármibe is belefognánk a papíron lévő ábrát tanulmányozzuk, hogy pontosan minek hol van a helye.
- A fiókot, ha úgy tesszük oda, nem fog kipotyogni minden? Mert, ha kihúzod akkor, a sima rész van fent, a pakolós rész pedig lent - Harold a fejét fordítgatva ül a papír felett, miközben azt próbálja kitalálni, hogy hogyan is van ez az egész. Oda megyek mellé, hogy én is közelebbről szemügyre tudjam venni a rajzot. Magamban  felnevetek barátom bénázásán és mielőtt még bármit is mondanék neki, kiveszem a kezéből a lapot, megfordítom és úgy adom neki vissza - Így már mindjárt más.
- Azért te is gondolhattad volna, hogy valami nincs rendben a képpel - arcomra mosoly kúszik komolyságra intő arca láttán.
- Egyszer velem is előfordulhat, hogy tévedek - hangja már nem azt a komolyságot tükrözi, mint előbb az arca, hanem már ő is jobb kedvű, tudja, hogy vicces az, ami az előbb történt és ezért nem is veszi komolyan, hogy kinevettem.
- Egyszer? Szerintem volt az már több is, mint egy - a beszélgetés közben a munkához is hozzá látunk és az első kettő darab elemet összecsavarozzuk az utasítás szerint.
- Igen? Mondj egy példát rá, hogy mikor tévedtem - felnéz a papír fölül és várakozva tekint rám.
- Mielőtt még találkoztál volna Barbival, volt egy dögös, vörös csaj. Emlékszál rá, ugye? Azt mondtad, hogy maga a természetesség és, hogy semmi plasztika sincs rajta. Aztán pedig kiderült, hogy eredetileg férfi volt - ismét felnevetek, mikor visszagondolok erre az emlékre. Akkoriban Harry-nek nagyon tetszett ez a vörös hajú lány és váltig bizonygatta, hogy semmi furcsa sincs rajta és, hogy az a lány talpig lány. Mielőtt még lefeküdtek volna, kiderült, hogy a vöröske férfi volt még azelőtt egy évvel, de átoperáltatta magát. A csalódott fiú azonnal letett a lány megszerzéséről és minden kapcsolatot megszakított vele. Utána még néhány napig letört volt a csalódás miatt, de később visszanyerte régi formáját és újra csajozásba lendült.
- Én tényleg azt hittem, hogy egy rendes lány és nem tűntek fel a férfias vonásai.
- Azért a hangjában volt valami férfias, nem gondolod? - mivel tudom, hogy ilyen megjegyzésektől nem sértődik meg és nem is veszi magára, ezért nyugodtan mondom ki azokat a szavakat amiket gondolok.
- Na jó, talán tényleg volt mikor tévedtem - ő maga is beismeri, hogy ismeretségünk során elégszer hozott már rossz döntést, főleg a nőkkel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy nem rossz érzéssel gondol vissza azokra az időkre, mert ezen az emléken is nevet és még elárul néhány olyan cikis részletet is a vöröskéről, amit eddig még nem említett. Ezek alapján tényleg nem értem, hogy hogyan nem tűnt fel neki - Múltkor találkoztam vele. Egy férfi oldalán jelent meg egy étteremben és elég boldognak tűnt. Bocsánatot kértem tőle, az akkori viselkedésem miatt, és azt mondta, hogy ő ezt már rég elfelejtette és nem neheztel rám. Szóval azért egy kicsit meg nyugodt a lelkiismeretem.
- Jó kis találkozás lehetett - míg beszélgettünk, addig sem tétlenkedtünk. A szekrény vagyis inkább a komód fontos darabjai készen vannak, az alappillére már áll. Igazából nem is olyan nehéz ez, mint amilyennek tűnik. Csak össze kell őket csavarozni és mindent jó helyre tenni. Azt hiszem ez a két lépés a dolog kulcsa.
- Harry, hol az utolsó csavar? - kérdezem, mikor már sokadjára is átnéztem a körülöttem lévő területet. A szekrényke már áll és ez az utolsó csavar hiányzik, hogy tényleg jó legyen és ne dőljön össze.
- Nem tudom, lehet, hogy már nincs is hozzá több - még egyszer szétnézek, hátha mégis megtalálom, de most sem járok sikerrel. Mivel már kész a szekrény és nincs rajta több dolgunk, úgy döntünk, hogy betesszük a helyére. Megfogom az említett bútort és Harry vezetésével a földszinti vendégszobába sétálok. A ház tulajdonosa az ágy melletti részhez navigál, ahova el is helyezem a kezemben lévő darabot. Még egy lámpa is felkerül rá és mi büszkén sétálunk ki a szobából, hogy segítség nélkül sikerült össze szerelnünk egy bútort. Újra a nappaliba térünk, ahol az eltolt bútorokat visszatesszük az eredeti helyükre és kényelmesen elhelyezkedünk a kanapén, hogy kipihenjük a fáradalmainkat.
- Niall Horan, a One Direction szőke szépfiúja becsajozott? - a TV-ben egy barna hajú, túlsminkelt, csinos ruhába felöltöztetett műsorvezető beszél rólam. Nem szoktam figyelni a rólunk szóló híreket, de erre most mégis felkapom a fejem és kíváncsian hallgatom - A napokban az énekes egy virágüzletben járt, ahol egy ismeretlen lánynak egy nagy csokor virágot küldetett. Többen is jelen voltak eme cselekedetekor, de a lány neve és címe nem lett megemlítve Niall és az eladó között zajló beszélgetésben. Az elmondottakból az viszont kiderült, hogy szeretné, ha ez titokban maradna és nem kerülne nyilvánosságra. Ez a vágya nem sikerült, hiszen már a világháló tele van azokkal a hírekkel, miszerint Niall-nek végre sikerült barátnőre lelni. A virágos incidenst megelőzően, szintén többen tanúsították, hogy egy barna hajú lánnyal hőlégballonba szállnak és London felett repkednek. Képek sajnos nem készültek, ezért a titokzatos leányzó titkos marad. Niall felől nem kaptunk semmi féle jelet, hogy a pletykák igazak. Én azt mondom, ha ez a hír tényleg valós, akkor majd maga Niall fogja ezt velünk tudatni. Az viszont biztos, hogy ha így lesz, akkor tőlünk az első kézben értesülhetnek az információkról.
Miközben a nő szövegelését hallgatom, egyre jobban idegesebb leszek. Mi az, hogy tanúk bizonyíthatják? Embereket állítottak rám, vagy mi a búbánat? Elegem van, hogy semmit se tehetek anélkül, hogy ne fújná azt fel a média. Minden lépésemről úgy számolnak be, mintha az természetes lenne. Tudni akarnak mindent. Tudni akarják, hogy ki az a lány, hogy tényleg a barátnőm-e, de nekik ez miért jó? Pénzt tudnak belőlem csinálni? Ha igen, akkor is tiszteletben tarthatnák mások magánéletét és kívánságait.
- Ne húzd fel magad, tudod, hogy milyenek. Csak egy jó média fogásnak tartják, hogy van egy lány az életedben, akiről ők nem tudnak és nem is tudják kideríteni - Harry próbál megnyugtatni, amiért hálás vagyok neki, de valahogy idegességem nem hagy alább.
- Miért kell ilyen köcsögnek lenni a médiának? Miért nem tudják tiszteletben tartani mások magánéletét? Ők sem örülnének, ha holnap megjelennének olyan cikkek róluk, amik nem igazak, vagy szeretnék, hogy kitudódjon - hangulatomnak köszönhetően nem tudunk ülve maradni és a nappali közepén fel-le kezdek járkálni.
- Tudod, hogy csak azt akarják, hogy téged felidegesítsenek, hogy közben kikotyogj számukra fontos információkat. Tudom, hogy ez most nehéz, hiszen már én is keresztül mentem rajta és a többiek is, de tudnod kell, hogy melletted állunk. Akkor is ott leszünk, ha úgy döntesz, hogy járni kezdesz Maynaval és nyíltan felvállaljátok a kapcsolatotokat, de akkor is, ha ennek az ellentettje lesz.
- Az a baj, hogy még én sem tudom, hogy mit akarok. Mayna kedves lány, de mégis van bennem egy félelem. Azt se tudom, hogy mitől van, de van és ez a lényeg. Ráadásul holnap megint randizni megyünk és így már végképp nem tudom, hogy hova vigyem.
- Ne aggódj ez miatt, szerintem az is jó, mikor a fiú főz a lánynak és kettesben megvacsoráznak ott a lakásban utána meg filmeznek és együtt töltenek egy estét.
Beszélgetésünket a vendégszoba felől jövő csörömpölés szakítja meg. Mind a ketten arra kapjuk a fejünket és másodpercek töredéke alatt be is érünk a szobába. Az ágy mellett lévő szekrény és a rajta lévő lámpa darabokra hullva terül el a szőnyegen.
- Ezek szerint, tényleg kellett még ez a csavar - zavartan vakarja meg a fejét a mellettem álló fiú, miközben a farzsebéből húzza elő az utolsó csavart. Szóval nála volt és most ez miatt dőlt össze a komód. Bocsánat kérően néz rám és én megadóan sóhajtok. Nem tudhatta, hogy fontos az az apróság.
- Akkor hívjunk ki egy szerelőt - a telefonomat nyomkodva hívok ki egy asztalost, hogy rendbe hozza azt,a mit mi elrontottunk.

2 megjegyzés:


  1. Niall olyan humoros, kedves és aranyos....
    És persze nagyon jól megfogalmaztad ;)

    VálaszTörlés
  2. Igen, próbáltam ilyen kis aranyosra megformálni Niallt.
    Köszönöm :)

    VálaszTörlés