2014. szeptember 5., péntek

Third Side - Az új kedvenc hely


Anastasia B.

Mayna Collins
Nyugodtan és higgadtan válaszolok a felém irányuló kérdések tömkelegére. Ezeken az interjúkon is hasonló kérdések hangzanak el, mint a többin. Milyen volt a könyvem turnéztatása, hogy bírom ezt az egészet, mit szól hozzá a családom? A végén persze olyanok az interjúvoltató emberek, mintha kibújna belőlük a kis ördög. A magánéletemről érdeklődnek jobban mondva faggatóznak. Tudom, hogy minden híres embert vagy legalább a közéletben sokat szereplő embereket mindig megkérdezik, hogy milyen a szerelmi életük. Én elhiszem, hogy vannak emberek akik kíváncsiak az ilyen dolgokra, de az már engem is idegesít, hogy akárhányszor elmondom, hogy nem szeretnék ilyenekről beszélni, annyiszor teszik fel ugyanezt a kérdést. Hisz a magánélet csak egy, jobb esetben kettő ember dolga, másoknak nincs hozzá semmi köze.
- Köszönjük az interjút Mayna! További sok sikert kívánunk a karrieredhez - a velem szemben ülő interjúvoltató férfi ezzel a mondattal fejezi be a mondandóját. A kamerát kikapcsolják, a fények halványabbak lesznek és az előbbi férfi arcáról is eltűnik az eddig oda varázsolt műmosoly. Feláll és köszönés nélkül eltűnik a forgatás helyszínéről. Nagyot sóhajtva állok fel a kényelmes kanapéról és kisétálok a rohanó emberek közül. Menedzserem keresésére indulok és hamarosan meg is találom a könyves bolt irodájában ahol egy öltönyös férfivel beszélget. Mikor belépek az ajtón mind a ketten felém kapják a fejüket és hirtelen beszélgetésük is abba marad.
- Ha jól tudom te vagy Mayna - egy bizonytalan bólintással mikor a férfi felém kezd közeledni - Én John Human vagyok, a könyved kiadójának a vezér igazgatója.
Jobbját felém nyújtja amit én el is fogadok és kezemet az övébe helyezem. Nem telik bele néhány másodperc, megszakítja a kézfogásunkat és néhány méterrel hátrébb lép. Már rengeteget hallottam erről az emberről, jót is és rosszat is. Azt beszélik, hogy volt egy tehetséges írósrác aki egyik napról a másikra eltűnt a köz tudatból. Állítólag írt egy könyvet, de a benne folyó cselekmény szálakat nem úgy alakította, mint John akarta, így kirúgta őt. A látottak alapján nem tűnik olyan rossz embernek, mint azt mondják, de lehet, hogy ő is egy báránybőrbe bújt farkas.
- John azért jött, mert beszélni szeretne veled az új könyvedről - már megint itt tartunk. Ezalatt az egy nap alatt többször hangzott el ez a szócska, mint az előző hónapokban. Még el sem kezdődött a szünetem és máris a munkával nyaggatnak. Kezdem azt érezni, hogy nem igazán bíznak meg bennem.
Karomat mellem alá fonom és várakozóan az engem vizslató férfiakra tekintek.
- Van valami ötleted? - kérdezi nyugodtan John, miközben a mellette álló Anderson-nak egyáltalán nem tetszik a viselkedésem. Legalábbis azt gondolom, hogy ez nem tetszik neki.
- Mint már Anderson-nak is elmondtam - itt az említett felé tekintek - még nem igazán van valami nagyot ütő ötletem.
- Ugye tudod, hogy sietned kell a következő könyveddel?- hangja megkeményül és eddigi kedvessége kezd eltűnni és felszínre jön az igazi igazgató énje - Szeretném ha két héten belül az asztalomon lenne a könyvednek a vázlata.
- Két hét? Ennyi idő alatt egy recept könyvet se lehetne megírni, nem hogy egy rendes könyvet - hangom akaratlanul is feljebb csúszik és idegességemben az apró méretű szobában járkálni kezdek. Nem tudom, hogy mit gondolhat ez az ember. Lehet, hogy csak, de arc kifejezéséből ítélve ez egyáltalán nem az - ezt nem gondolod komolyan ugye? Két hét alatt egy rendes karaktert sem lehet megformálni.
- Rendben, ha azt akarod, hogy holnaptól más könyv kiadód legyen, csak tessék. De akkor más kiadó sem fog téged alkalmazni. Ha azt akarod, hogy még holnap és azután is legyen kiadód akkor kapsz két hetet és készítsd el az új könyv vázlatát. Nem azt kérem, hogy old meg egy bonyolult egyenletet, hanem hogy írj egy könyvet!
- John - erélyesebben megköszörüli a torkát és szúrós pillantást lövell felém - Mr.Human tudom, hogy mi a kötelességem és azt is, hogy mi a munkám, de maga is beláthatná, hogy egy komplett könyvet nem lehet megírni ennyi idő alatt.
- Rendben, legyen - megadóan sóhajt egyet és már várom, hogy mi lesz a követező időpont - Pontosan két hét múlva az asztalomon szeretném látni az első három fejezetet.
Még mielőtt válaszolhatnék, köszönés nélkül elhagyja az irodát és egyedül hagy Anderson-nal.
- Szóval ezért van a két hét szabadság? Ami egyáltalán nem is az? - kérdezem szinte már kiabálva az előttem álló menedzseremtől. A düh és a kiábrándultság kezd úrra lenni rajtam és a jó kedv, ami nem rég még engem jellemzett már eltűnt.
- Mennem kell - mondja nemes egyszerűséggel és az ajtó felé indul - Majd még beszélünk.
- Persze, nyugodtan hagyj csak itt. Ne is törőd vele, hogy beszélek hozzád - a semmibe kiabálom, hisz Anderson már elhagyta a szobát, így egyedül hagyva engem is.
Én megértem, hogy mit is kértek most tőlem és tudom is, hogy mi a feladatom és azt is, hogy mi van a szerződésben, de nem gondoltam volna, hogy néhány nap szabadság nélkül, két hét alatt kell legalább három fejezetet megírnom. Ráadásul úgy, hogy még fogalmam sincs, hogy miről is szóljon pontosan a könyv.
Még néhány percig bent maradok az üres irodában, hogy  a normális állapotára állítsam a légzésem és, hogy lenyugodjak és csak aztán hagyom el a szobát. A könyvesbolt mostanra már majdhogynem kiürült, csak a bolt tulajdonosa, Niall és én vagyunk bent. A tulaj már türelmetlenül dobol a lábán miközben az ajtó kulcsát lógatja a kezében. Az egyik széken ülő szőkeség felé nézek és ő rögtön veszi is a célzást. Feláll ülőhelyéről és miután én is mellé érek elhagyjuk a kis helyiséget. Miután eltávolodunk a könyves bolttól még hallom ahogy a tulajdonos megkönnyebbülten sóhajt és bezárja az ajtót.
- Itt az utcában van egy nyugis kis kávézó ahová beülhetünk, ha neked úgy jó - kérdezi a fiú miközben elindulunk az általa mutatott irányba. Mosolyogva bólintok és a mellettünk elhaladó épületeket fürkészem tekintetemmel. Némán haladunk egymás mellett, csak az elsuhanó autók és az erre járó emberek hangját lehet hallani. Vannak akik megbámulnak minket miközben elhaladnak mellettünk és még halk, felénk irányuló szófoszlányokat is elkapok, de nem törődve velük sétálunk tovább.
Néhány perc múlva egy barátságos kinézetű kávézó elé érünk. Niall udvariasan kinyitja előttem az ajtót, amit én illedelmesen meg is köszönök neki. A levegőben kávé és sütemények illata terjeng. Csak néhány pár van bent a kis helyiségben, de ők is csak halkan beszélgetnek. Odasétálunk a pultnál álló, mosolygó sráchoz és miután elsoroljuk neki kívánságainkat, egy sarokban elhelyezett asztalhoz megyünk. Kabátomat a szék háttámlájára helyezem, aztán pedig helyet foglalok a széken.
- Kérdezhetek valamit? - teszem fel a kérdést pár perces csöndben üldögélés után.
- Persze - ajkait mosolyra húzza és úgy figyel vizslató kék szemeivel.
- Honnan tudtad, hogy hol és mikor lesz a dedikálás és tényleg elolvastad a könyvem? - zavartan teszem fel azt a kérdést ami már percek óta nyomaszt engem.
- Twitteren írta az egyik rajongó lány, hogy ő is ott volt a dedikáláson és egy privát üzenetben megkérdeztem tőle a helyszínt és, hogy tart-e még. Elmondta a válaszokat a kérdésemre, megígértettem vele, hogy erről senkinek sem beszél, utána pedig rögtön ide jöttem. A könyvedet pedig úgy ahogy mondtam tényleg elolvastam és nagyon tetszett. Már gondolom sokan mondták neked, de szerintem is nagy tehetséged van az íráshoz.
- Köszönöm, de remélem komolyan gondolta a lány és nem fog arról beszélni, hogy eljöttél oda - még mondanék mást is, de az asztalhoz lépő pincér fiú félbe szakít. A tálcáról levéve elém helyezi az általam rendelt csokis muffint és forró csokit, majd Niall elé is leteszi a forró csokiját és a banános-csokis muffinját.
- Köszönjük - pillantok felé mosolyogva és magam elé húzom az íncsiklandóan kinéző süteményemet.
- Jól néznek ki - bólintok és egy nagyot harapok a csokis csodából. Ha azt mondtam, hogy a kinézete fantasztikus, akkor nagyot tévedtem, mert az íze felülmúlhatatlan. Azt hiszem megtaláltam azt a helyet ahová még sokszor elfogok jönni - Ízlik?
- Nagyon - mondom mielőtt bekapnám az az utolsó falatot is - Mától ez a kedvenc helyem.
Ő is helyeslően bólogat, miközben elpusztítja süteménye utolsó darabajait is.
- Hogy megy a karriered? Hallottam, hogy most készül az új albumotok - így, hogy kimondtam a kérdést inkább úgy hangzott, mintha egy interjún lennénk és nem úgy, mintha egy barátinak még alig nevezhető találkozáson.
- Elég jól - miközben beszél szemét folyamatosan rajtam tartja és az ajkai végében ott bujkál a mosolya is - Igen, még rengeteg munka van vele, de nekem már most nagyon tetszik.
- Kíváncsivá tettél - nevetek fel jókedvűen.
Még legalább fél órát ücsörgünk a kis kávézóban és mindenféléről beszélgetünk. Ő elmeséli, hogy miként került a bandába és azt, hogy hogyan élte át azt az időszakot. Ezután én is röviden elmesélem neki az én történtemet, legalábbis annak egy apró darabkáját. Ő is figyelmesen hallgat meg engem és csak aztán kérdez rá valamire, mikor már úgy látja, hogy nem szándékozom többet mondani. Tulajdonképpen csak a karrierünkkel kapcsolatos dolgokról beszélünk, nem esik szó arról, hogy például milyen egymás családja vagy olyan kérdések sem merülnek fel amiben egymás kedvenc színét kérdezgetjük.
- Köszönöm ezt a néhány órát - mosolygok rá, mikor már újra a könyves bolt előtt, az autóinkhoz közel állunk.
- Jól éreztem magam - mondja kedvesen és egy halványnak nem mondható mosolyt is megereszt - remélem még találkozunk.
- Biztosan - helyeslem állítását. Csodálkozva pislogok mikor néhány lépéssel közelebb jön felém és karjait derekam köré tekeri. Félve emelem én is a kezemet a teste köré és viszonozom ölelését. Nem tudom, hogy mi vette rá, hogy megöleljen és ez meglep. Egy perc sem telik el és elhúzódok ölelő karjai közül. Ő is követi mozdulataimat és vissza lép az előző helyére, az autóm mellé. Kezét a kilincsre helyezve kitárja nekem azt - Köszönöm.
- Szia - int mosolyogva és miután kényelmesen elhelyezkedem az ülésben, becsapja az ajtót. A sofőr elmozdítja a kocsi kulcsot, a motor felbőg és hosszú hetek óta először térhetek vissza saját otthonomba.

Hirtelen ülök fel a kényelmes ágyamban. Szívem gyorsan dobog és homlokomon izzadság cseppek folynak végig. Meleg van. Kétségtelenül melegem van. Felhevült testemről ledobom a vastag takarót és meleg szoba papucsomat a lábamra kapva lesétálok az emeltről. A konyhában egy pohárba még kellemesen meleg teát töltök és telefonom társaságában leülök a kanapéra. A tea jól esően folyik nyelőcsövemen felmelegítve azt. Az álom, ami miatt az előbb ébredtem fel, váratlanul tör a fejem. Ritka eset az, mikor emlékszem az előző esti álmomra, de kétség sem férhet hozzá, hogy ennek az álomnak a képei tisztán élnek agyamban. Ha jobban bele gondolok, ez talán nem is egy álom. Ezt inkább egy sugallathoz hasonlítanám. Hogy mit tartalmaz a sugallat szerű álom kép? Nos, a következő könyvem ötletét. Lehet, hogy rossz ötlet, de lehet, hogy ezzel millió ember nézőpontját tudom megváltoztatni. Azt nem mondhatom, hogy nem lesz olyan ember aki meg fog vetni engem, de azt garantálhatom, hogy egy nagy durranás lesz.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Eddig tetszik a történeted. Biztos vagyok benne, hogy sok izgalmas résznek lehetünk majd szemtanui. Alig várom, hogy olvassam őket, remélem minnél hamarabb hozod a következő részt!
    Evelyne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök neki, hogy tetszik neked a történetem. Remélem a többi is fog és ha minden jól megy még a hétvégén olvashatod a következő fejezetet.
      Anastasia B.

      Törlés
  2. Drága Anastasia!
    Nagyon tetszik a történeted, és bár nem olvasok sok 1D fanfictiont, ez kifejezetten tetszik, maga a történet is eredeti, gratulálok hozzá!:)
    Az írásstílusod is nagyon tetszik, magával ragad, szinte olvastatja magát, ami nagyon ritka dolog a mai bloggerinák között. A karakterek is szimpatikusak, Mayna miatt külön dicséret, három rész alatt nem sok karaktert kedveltem meg ennyire. Niall is nagyon szimpatikus lett (jaj, szóismétlés... de ha egyszer nincs jobb kifejezés rá!), meg úgy általában minden.:)
    Valamint, benne lennél a blogommal egy cserében? :) (http://tryingtoohardagain5sos.blogspot.hu/) ott jelezz vissza, kérlek. :)

    Ölel,
    Mack♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mack!
      Nagyon meglepődtem mikor láttam, hogy egy újabb komment érkezett és egy újabb olvasó csatlakozott a történetemhez.
      Nagyon örülök neki, hogy annak ellenére, hogy nem olvasol 1D fanfictionokat, ezt még is elolvastad és ráadásul tetszett is. Remélem a jövőben még olvashatom imádnivaló kommentjeidet.
      A cserében pedig természetesen benne vagyok. :)

      Ölel,
      Anastasia <3

      Törlés